Sok ember úgy gondol a kreativitásra, mint velünk született képességre; a valóságban azonban megfelelően használva, ajándék lehet a fejlődésünkhöz. Gondoljunk csak bele, mennyire nem elhanyagolható akár az én-márkánk kiépítése vagy a munkavállalói elégedettség és élmények növelése során.
Kreativitás- kutatás
Többen is vizsgálták, hogy melyek azok a személyiségjegyek, amelyek az alkotó embert jellemzik. A XX. század közepére megszületett két alapvető irányvonal. A kognitív-akadémikus megközelítés a tehetséggel és a megismerő folyamatokkal foglalkozik. A személyiség-lélektani az egyéni különbözőségekre helyezi a hangsúlyt, kiemelve a társas és motivációs hatásokat, valamint az életút jelentőségét. Abban mindkét megközelítés egyetért, hogy öröklött és tanult folyamatok egyaránt befolyásolhatják képességeinket, és ez által teljesítményünket is.
Guilford az 50-es években úgy fogalmazott, hogy:
“A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.”
Központi kérdés a motiváció
Vajon mi késztet bennünket arra, hogy kreatív módon működjünk?
Talán még érdekesebb kérdés, hogy mi akadályozhatja ezt? A gátló tényezőkről általában kevesebb szó esik, pedig ezek többsége már gyermekkorunkban megjelenik.
Ha túlságosan ragaszkodunk, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a megrögzött mintáknak, a felfedezés közbeni természetes kudarcok útját állják kreativitásunknak, hiszen önmagunk erősségeinek és gyengeségeinek megélése elengedhetetlenek hozzá. Ilyenek lehetnek még az állandó összehasonlítás, a másság abnormálisként való kezelése, a kérdezés és világ felfedezésének tilalma. De ide tartoznak a túl szűk időkeretek, vagy akár a folyamatosan túl nehéz feladatokkal való terhelés. Ezek mindegyike gátolhatja, hogy vállaljuk az esetleges kudarcok kockázatát, nekivágjunk valami ismeretlennek.
Mindezek mellett, a munka–játék kettősség túlhangsúlyozása arra nevel, hogy játszani jó, dolgozni rossz, a játék szabadság, a munka pedig kényszer.
A kreatív játék
Általában a játékra a mindennapokban sokan úgy gondolunk, mint valami felesleges dolog, pedig ez a fajta szabadság lehetővé teszi, hogy az egyéniség megnyilvánuljon, az egyén a játék során átmenetileg kívül helyezze magát a valós világ keretein.
A kreatív játék egyik legfontosabb célja a feszültségoldás, a gyerekeknél pedig különösen nagy szerepe van az érzelmek megnevezésében, megértésében. Ha képesek vagyunk a másiknak olyan szabadságot és biztonságot teremteni, amelyben spontán és merész lehet, az esetleges kudarcok nem fogják elrettenteni a kreatív problémamegoldástól. Rejtett energiákat szabadíthat fel, és lehetőséget ad valami új megteremtésére.
Ez a képesség is fejleszthető
A kreativitás alatt egy intellektuális kognitív folyamatot értünk, de tágabb értelemben magába foglalja azokat a tényezőket, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy rugalmasan gondolkodjon, értékes produktumot hozzon létre. Ha kapcsolatban tudunk maradni a bennünk lévő gyermekkel, akkor újjáéleszthetjük és fejleszthetjük ezen képességünket. Ehhez újra meg kell tanulnunk nyitottnak lenni – és mindenekelőtt, kockázatot vállalni.
Az egyik legnagyobb kockázat felhagyni a szokásainkkal. El kell hagynunk a komfortzónánkat, megragadni a lehetőségeket, és megkockáztatni bizonyos döntéseket. Csak egy felelősségteljes felnőtt képes kockázatot vállalni; azonban szükségünk van a bennünk élő gyermekre, hogy legyen bátorságunk megtenni azt. Beláthatjuk, hogy ez mindenképp megéri, – hiszen a kreatív problémamegoldás segítheti a mindennapos kihívások megoldását. Mindegy, hogy ezek magánéleti, vagy munkahelyi, üzleti jellegűek, vagy épp a világ nagy problémái.
* Ha szeretnél többet tanulni a kreativitás üzleti környezetben történő fejlesztéséről, akkor szeretettel várunk Munkavállalói élmény szakértő képzésünkön!
A képzésről bővebben itt…
